Kurátori tendenciák

Alain Badiou: Tizenöt tézis a kortárs művészetről

1.       A művészet nem a végtelen fenséges alászállása a testek és a nemiség véges alávetetettségébe. Ellenkezőleg, végtelen szubjektív sorozatok terméke, materiális kivonások véges eszközeivel.

2.       A művészet nem lehet pusztán (etnikai vagy személyes) partikularitások kifejezése. A művészet a mindenkit megszólító igazság személytelen produktuma.

3.       A művészet az igazság folyamata, és ez az igazság mindig érzékenység és érzékiség igazsága, amint érzékel. Ami azt jelenti: az érzékiség átformálása a Gondolat (Idée, Idea) eseményévé.

4.       Létezik a művészetek szükségszerű pluralitása, és bármelyek is legyenek az elképzelhető keresztmetszetek, semmiféle totalitása e pluralitásnak nem elképzelhető.

5.       Minden művészet tisztátalan formából jön létre, és e tisztátalanság megtisztitási folyamata alkotja mind személyes művészi igazságának, mind  kimerülésének történetét.

6.       Egy művészi igazság szubjektumai azok a művek, melyekből az ő szerkezete összeáll.

7.        Ez a szerkezet végtelen konfiguráció, mely a pillanat művészi kontextusában származtatott totalitás.

8.       A művészet valósága a gondolati (idéelle) tisztátalanság, melyet a megtisztítás immanens folyamata során érzékelünk. Másképp mondva: a művészet alapanyaga egy forma megtörténésének kontingenciája. A művészet egy forma eljövetelének informálisként való második  megformálódása.

9.       A kortárs művészet egyetlen axiómája: ne legyél hódító (impérial). Amiből az  is következik, hogy ne legyél demokratikus, ha a demokratikus azt jelenti: alkalmazkodj a politikai szabadság hódító eszméjéhez.

10.    Egy nem hódító művészet szükségszerűen absztrakt művészet abban az értelemben, hogy minden partikularitástól elvonatkoztat, és ezeket az elvonatkoztató gesztusokat formalizálja.

11.    A nem hódító művészet elvonatkoztatása egyetlen partikuláris közönséget sem vesz figyelembe. A nem hódító művészet egy proletár arisztokratizmushoz kapcsolódik: megteszi, amit mond, anélkül hogy kivételezne az emberek között.

12.    A nem hódító művészet olyan pontos kell legyen, mint egy matematikai bizonyítás, olyan meglepő, mint egy éjszakai támadás és olyan emelkedett (élevé, elevated), mint egy csillag.

13.    Ma a művészet csak egy olyan pontból indulhat ki, amely a Hatalom számára nem létezik. A művészet absztrakt folyamataival ennek a nemlézetésnek a láthatóságát építi. Ez irányítja minden művészet formális elvét: láthatóvá tenni mindenkinek azt, ami a Hatalom számára (és így – de egy teljesen más nézőpontból – mindenki számára) nem létezik.

14.    Meg lévén győződve, hogy kontrollálni képes a teljes látható és hallható tartományt a kereskedelem forgalmazási törvényei és a demokratikus kommunikáció révén, a Hatalom többé nem cenzúráz semmit. Behódolni  a fogyasztás, az élvezet, a kommunikáció játékainak minden művészet, minden gondolkodás végét jelenti. Kegyetlenül önmagunk cenzoraivá kell válnunk.

15.    Jobb semmit sem csinálni, mint formálisan dolgozni a láthatóságon, amiből a Hatalom él.

2003                                                                                                                              Selyem Zsuzsa fordítása

forrás: http://selyem.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=37&p=7201

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.